A sütőipar egyik legfontosabb alapanyaga, egy új felfogásban.

GRANDNER vízélénkítés.

Mit tud a hal a vízről, amiben egész életében úszkál?!” – Albert Einstein.

Mit tud az ember a vízről, amely testének 70%-át alkotja? Megállapíthatjuk, hogy az emberi test kémiailag egy igen híg vizes „oldat”, amely lényegében egy híg sóoldatnak tekinthető. Koncentrációját tekintve nem több, mint ha 5-10 g konyhasót feloldanánk egy pohár vízben. Legfőbb vegyületi alkotórészeink: 16,8 % fehérje, 10,5 % zsír, 5,6 % szervetlen só, 1,2% szénhidrát. Az anyaméhben a magzat közel 90%-a víz, az újszülötté 74%.

A víz titkokat hordoz, csupa rejtély. Segít a szerves élet keletkezésében és fennmaradásában. Ellenszegül azonban, ha alá kell vetnie magát a fizika elismert törvényeinek. Ha feltárja egy titkát, nyomban száz új rejtélyt vet fel. A fizikusok szemében a víz rendhagyó. Más anyagok lehűléskor összehúzódnak, a víz azonban fagyott állapotban tágul, ezáltal könnyebb lesz, és mint jég úszhat a felszínen. Ha lesüllyedne a fenékre, nem létezhetne alatta élet. A tenger egyetlen óriási jéghegy volna. Az az állítás, hogy a víznek emlékezete van, természetesen megváltoztatja szinte a teljes világképünket sok-sok egyéb kérdést is felvet.   "A víz titkai" című tudományos ismeretterjesztő film ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ.

A víz térszerkezete mint rezonanciaszerkezet

A világűrben lejátszódó esemény, rengésbe hozza az elektromágneses hullámokat. Ezek átszelik az űrt és hasonló vibrációt keltenek a Földön. Rezonanciába lépnek egy olyan geometriai szerkezettel, amelynek alapfrekvenciája vagy felharmonikusai megegyeznek a kibocsátó rezgéskeltővel. Az ilyen rezonanciába hozott geometriai rendszerek először befogadók, rezgés elnyelők, majd a rezonáló teret kitöltve energiamaximumokat elérve, mint rezonancia generátorok kezdenek el működni.

A víz térszerkezete segítségével képes a teremtés üzenetének rezgéseit felfogni. A víz térmemóriája végtelen, talán nem véletlen, hogy agyunk 90%-a víz. A víznek nagyon „rossz” tulajdonsága, hogy élete folyamán bármilyen élő és élettelen anyaggal, elektromágneses rezgéssel, kémiai reakcióval találkozik, az lenyomatként ott marad az „emlékében”. Masaru Emoto japán vízkutató ismert kísérleteivel igazolta a víznek az információtároló képességét.  "A víz üzenetei" című kisfilmben további részleteket talál Emoto kísérleteiről.

Erre az emlékezésre azonban csak a rendezett víz képes. Ezt a vizet addig tekintjük élő víznek, amíg az életre jellemző rezgésekkel, rezonancia képességgel rendelkezik.

A víz kezdettől fogva "különleges képességekkel és tulajdonságokkal" bír, amelyek csak akkor tudnak kifejlődni, ha természetesen egészséges marad, nem érik káros környezeti hatások.

A víz állapota alapvetően befolyásolja a közérzetet és a teljes ökoszisztéma fenntartását.

A Grander Technológiával kapcsolatba kerülve a víz ismét képes lesz újra felvenni elveszett tulajdonságait.

A víz "emlékezete"

A 21. században valószínűleg végleg el kell búcsúznunk attól a tézistől, hogy a vizet az egyszerű H2O képlettel elég definiálni. Az elmúlt évszázad a víz jelenségének kémiai megközelítésének év-százada volt. Ebben az évszázadban a fizika kap lehetőséget arra, hogy a víz rejtélyének megoldásához közelebb kerüljön.

Az emlékezet

Rendelkezik a víz emlékezettel? Képes-e információkat tárolni, és azokat megismételni és továbbadni? A víz "emlékezete" összehasonlítható-e az ember emlékezetével?

Az emberi emlékezet az információit inkább érzelmi alapon tárolja és törli ki, annak emberre gyakorolt jelentőségétől és benyomásától függően (a szó szoros értelmében).

A víz emlékezete ellenben racionális alapokon nyugszik. Érzelmek nélkül és precízen tárol minden információt, amelyet meg tud őrizni, legyen jó vagy rossz; a legegyszerűbben egy magnóval hasonlítható össze, amely fizikai hullámokat rögzít és ad vissza tetszőleges alkalommal anélkül, hogy az eredetileg felvett információ megváltozna, csökkenne, vagy elveszne.

A tárolás helye és a tárolási folyamat pontos lejátszódása a vízben tudományosan a legjobb esetben is csak kezdetlegesen, elvi szinten ismert.

Sokkal messzebb vagyunk az empirikus módszerek alkalmazásával, tehát a hatások követésének rendszer szerinti elemzésével. Így például ma tudjuk, hogy a víz komplex belső szerkezete felelős annak tulajdonságaiért. Ezek a különböző tulajdonságok határozzák meg például a víz eltarthatóságát, a vízben lévő mikroorganizmusok fejlődési feltételeit és végső soron a vízzel szimbiózisba lépő élőlény (nem utolsó sorban az ember) számára javára válást és az elviselhetőséget.

Ezeket a legfontosabb tulajdonságokat, melyek a természetben eredetileg minden vízben megtalálhatóak, a mai külső hatások miatt túlnyomórészt elvesznek.

A felépítés

Minden vízre utalt élő organizmus számára döntő jelentőségű annak felépítése. Feltétele a szervezetben lezajló irányító folyamatoknak, mint pl. egy "rendezett" növekedés.

A vizet érő hatások sokoldalúak. A nap, a hold, az egész univerzum természetes rezgésben áll a Földdel, és a vízzel, mint alapelemmel is kommunikál.

Nagyobb gondot okoznak a mesterségesen előállított rezgések, amelyeket a víz szintén "regisztrál". A különböző emissziós források (pl. mobiltelefon adótornya, távközlési berendezések, műholdas sugárzások, erősáramú vezetékek, és még sok egyéb) megzavarhatják a víz belső felépítését sugárzásukkal.

A GRANDER-vízélénkítés alapelgondolása abból áll, hogy a víz felépítését visszavezesse egy optimális állapotba és ebben az állapotban ellássa a maradandó stabilitással.

A minőségileg javított víz jótékony hatása, amelyet a felhasználók százezrei éreznek naponta, magáért beszél.