2015. december 08., kedd 12:57

Jó kenyeret nem csak a kézműves pékek sütnek!

 

Egy élelmiszer-technológus mérnök válasza a kézműveskenyér-forradalomra

Nem szoktunk gasztrotémákba belefolyni, de mivel Budapest malomipari múltját bemutató cikkünkben elhangzott a kézműves pékektől pár szakmát érintő kritika, helyt adunk a másik oldal véleményének is. Neve elhallgatását kérő sütőipari szakember olvasónk ugyanis tételesen válaszolt az ott leírtakra. Észrevételei dióhéjban:

"A kézműves pékeknek remek marketingfogás a többi péket szapulni, de azért nem felejtettek el a »hagyományos pékek« sem kenyeret sütni. Jó pékeket és kenyeret a kézműves pékségeken kívül is lehet találni Budapesten és vidéken egyaránt, csak róluk hallgat a média."

A levélíróval tisztáztuk, hogy a kifogásolt cikk a budapesti malomipar és a pékségek múltját és jelenét bemutató városi sétáról tudósított, vagyis az ott látottakat és elhangzottakat ismertettem. Nem tisztem és nincs is hozzá szakértelmem, hogy eldöntsem kinek van igaza, ugyanakkor most pedig helyt adunk a kézműves pékekétől eltérő véleménynek is.

 

Íme olvasónk levele teljes terjedelmében:

Elolvastam a malmok és pékségek történetéről szóló érdekes cikkét, amelynek utolsó része a mai pékipar helyzetét közelíti meg a feltörekvő, új irányt képviselő szereplők szemszögéből.

Mivel a cikk sok valótlan és szakmailag megalapozatlan dolgot állít, mint Index-olvasó és mint sütőipari szakember is, úgy éreztem, ezt jeleznem kell Ön felé, illetve – ha megengedi – egyben reagálnék a leírtakra szakmai szemszögből is.

Először is szeretném leszögezni, hogy kifejezetten jónak tartom a fent említett, magukat kézműves pékeknek nevező új piaci szereplők jelenlétét, motivációit. Mindenképpen szükség van arra ugyanis, hogy a pékszakmát „felrázzuk” egy kicsit és a minőségi pékárut promótáljuk.

Azonban

határozottan elutasítom és károsnak tartom a szakmaiatlanság propagálását és dilettáns, valótlan szakmai állítások marketing eszközként való használatát,

széles körben való terjesztését. Az Ön írását követve megpróbálom ezt egy kicsit bővebben kifejteni.

A cikk utolsó része a rozsliszt és rozskenyér árát említi először, amely kifogásolható, ugyanis a rozsliszt ára nem 650 forint, hanem körülbelül ennek ötöde, de még a legjobb minőségű osztrák vagy német őrleményeké sem sokkal drágább ennél. Igaz, a bio-rozsliszt valóban jóval drágább. Ha valahol tehát 300 forintba kerül egy félkilós rozskenyér, akkor közel sem biztos, hogy „ott valami marha nem jó”.

De ez szinte lényegtelen, ami ennél fontosabb téma, az a hazai képzés helyzete, amelyet kifogásol a cikkben nyilatkozó „kolléga”. Alapvetően egyetértek vele, egyetértek velük! Tény, hogy a szakemberhiány nagyon komoly problémát okoz a pékségeknek. A szakképzés helyzetét nem tisztem megítélni, de az biztos, hogy nem termel ki megfelelő számú és felkészültségű pályakezdőt. Kevés a jó szakember, egyrészt a nyugati országokra jellemző vonzó munkabérek okozta kivándorlás miatt, másrészt pedig a fiatalok alulmotiváltsága miatt.

A cikk folytatása az index.hu-n

 

 

Top
We use cookies to improve our website. By continuing to use this website, you are giving consent to cookies being used. More details…